Biztosan ti is voltatok már olyan helyzetben, hogy nagyon egyedül érzitek magatokat.
Amikor kiderül, hogy akiért/akikért mindent megtettél volna, csak felületes beszélgetésekre alkalmasak, és ha baj van, nincsenek melletted. Te arra számítottál, hogy eget rengető barátságaid születnek majd... - Ezek az idők, már rég elmúltak.
Felületes beszélgetések, látszat barátságok, érdek emberek - a digitalizáció kora idáig süllyedt.
Talán a leggyakoribbak az "egy nyaras" emberek, akik ha bulizni akarnak, rögtön elővesznek, de a közös iszogatáson kívül semmi programotok nincs együtt, sőt, még beszélgetni sem beszélgettek.. Ha jön a tél? Ó, akkor Őket ne is keresd, hiszen nincsenek miniszoknyás lányok a buliban (vagy persze félmeztelen srácok), köszi, de nem.
Aztán jönnek azok a lányok/fiúk, akik azért vannak jóban, mert jól mutatnak együtt a képeken, de semmit nem tudnak egymásról. - Hogy mi??? Kérdezem én.. Ki akarna valakivel jópofizni, és megjátszani magát, csak azért, hogy jól mutasson ki a következő insta képén.
És vannak azok, akik elhitetik veled, hogy fontos vagy nekik, és segítenek neked mindenben, ha szeretnéd, holott ebben is csak a saját maguk érdekeit nézik, hogy nekik mi hasznuk származik belőled.
Ezen típusú emberek miatt lettem ilyen. Miattuk kezdtem el gondolkodni azon, miért is vagyok magányos, hiszen rengeteg ember van körülöttem, velem. - Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ezek közül az emberek közül, mindenki érdek, felszínes, vagy látszat. De a magány nem egyenlő azzal, hogy egyedül vagy. Lehetsz te bárkivel, ha azt érzed, hogy nem áll melletted, nem hallgat meg, nem ért meg.. teljesen mindegy hány emberrel vagy körülvéve, ha nincs melletted az, aki tényleg odafigyel rád, akivel számíthattok egymásra, akkor elvesztél.
Én már belefáradtam abba, hogy új embereket ismerjek meg. Az állandó körforgás, amibe mindig, mindenki beleragad.. - Mesélik. - Újra és újra beavatod a frissen megismert illetőket, aztán barátok lesztek, - azt hiszed - elmondod neki, a bizalmas történeteid, és hónapokkal később arra leszel figyelmes, hogy Ő is eltűnt.
Vajon miért is félünk őszintén beszélni egymással? A sok sérelem? Persze, persze, értem én. De hiszen mindenki csalódik, mindenki fél, és egy kicsit mindenkit megtört az élet. De kockázat nélkül, nincs semmilyen valódi érzelem. Vagy csináld, és tedd oda magad teljesen, vagy ne tegyél semmit. De tudnod kell, hogy veszteni valód nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése